Előzetes (A tábor)

-Ugye milyen szép? - kérdeztem gyönyörködve a legjobb barátomtól. Ő végigmért, majd elmosolyodott.
-De nem olyan gyönyörű, mint te. 
Erre a kijelentésére mosolyogtam én is, és éreztem, hogy elvörösödik az arcom. Átöleltem, adtam egy puszit az arcára. 
- Jaj, te! Te cukimuki srácka! 
Óriás puszi csattant az én arcomon is, majd jó erősen magához szorított, nem engedett el. 
Én is újból átöleltem, ő még mindig szorított. 
-Candy!-súgta a fülembe, majd eltűrte a hozzá legközelebb lévő hajtincsemet a fülem mögé. 
-Mondjad, James! 
-Ezt mindig el tudnád viselni? 
-Hm... Nialler ölelés minden nap, szórakozás a legjobb barátommal...hm...jó lenne... 
-elgondolkoztam- 
De Zenyt se hagyjuk ki! 
Niall kicsit szomorú lett, amikor megemlítettem Őt. 
-Most hagyjuk Zaynt! - rám nézett. - Tudom, hogy szerelmes vagy belé... 
-Kitől? -kérdeztem idegesen, kikászálódtam a karjai közül. 
-Hát...elvileg én, Li és Zay ugyanolyan legjobb barátaid vagyunk, de vele másként beszélsz, máshogy csinálsz mindent, most is csak őt említetted meg... 
-Akkor biztos csak te és Zayn vagytok a legjobb barátaim. - vágtam közbe, és megsimogattam a hátát. 
Időben leállítottam a gondolatmenetét, láttam rajta, hogy elgondolkozik azon, amit mondtam, és belátja, hogy "igazam" van. 
De már láttam, hogy hiba volt megsimogatni a hátát... A mosolya és a tekintete sunyi volt, láttam, hogy készül valamire. 
Igazam volt... Elkezdett csikizni. 
Ez már a halálom volt.Próbáltam védekezni ellene, de hiába volt az ő erős karjai ellen. 
Röhögtem, sikítoztam. 
Még jó, hogy a többiek nem voltak a táborban, mert rosszat sejthettek volna... 
Hirtelen azon kaptam magam, hogy Niallon fekszek, ekkor le akartam szállni róla, de elkapta a karomat, és fordított a helyzeten. 
A kezemet lefogta, nem ellenkezhettem. 
-Ezt még visszakapod! - fenyegettem, és együtt nevettünk rajta. Ekkor végre elengedett. 
Felálltunk, leporoltuk magunkat, majd elindultunk vissza a közösségi házba. 
A csuklóm felett megfogta a karomat, úgy mentünk. Komolyan úgy éreztem, mintha én lennék az eb, és Nialler pórázon tartana. 
Hisz a többieknek megígérte, hogy vigyázni fog rám, nehogy elvesszek. 
Végülis a feladatát teljesítette is, csak nekem volt egy kicsit kellemetlen... 
A fiúk jól kitoltak velem... Persze ezt Mr. Horannal nem éreztettem, mert még a végén megsértődött volna, ha rosszul esik nekem az, hogy fogja a karomat.Ezen töprengtem,amikor a szőkeség hirtelen legyökerezett.Üres tekintettel meredt a távolba, az Isten sem tudja, mit nézett oly nagyon. 
- Mi az? - kérdeztem. Elé álltam, próbáltam betájolni, hogy merre bámul. 
Én nem láttam semmi furcsát... 
Megrázott, és a fülembe súgott valamit. 
-Azt hittem, szellemet láttam.Az én lábamat is leszögezte a félelem. 
Hiszek ezekben a lényekben, ez kétségtelen, de... 
Hamar átkaroltam Niallt, az ő karjait is a hátamra raktam 
Ott álltunk még mindig az erdő előtt a parkban, este volt,és rémültek voltunk, legalábbis én. 
A fiú pár perc múlva felemelte a fejemet. Egymás szemeibe néztünk,az enyémről legördült egy könnycsepp. Ő nem félt, ez az egy nyugtatott most engem. 
-Candy! - ejtette ki a becenevemet sejtelmesen, majd vett egy mély levegőt. 
Kölyökarca hirtelen komollyá változott, ami még jobban megrémisztett engem, hisz én imádtam az ő gyermektekintetét. 
-Megrémisztesz! - mondtam nyomatékosan. 
-Nem...én... Én félek attól, ha ezt elmondom, akkor... 
-Mondd!-bíztattam, és tekergetni kezdtem rövid, rakoncátlan haját. 
-Candy...-magához szorított. - én...szeretlek.-Jó-jó...de - rádöbbentem arra az egyszerű szóra 
amit mondott. 
-Hogy m...-a kérdésemet már nem tudtam befejezni, mert az ajka rátapadt az enyémre... Rendkívül jól csókolt, remek érzés volt, és bár tudtam, hogy ezzel nem teszünk semmi rosszat, de mégis bűnösnek éreztem magam.Niallt én nem úgy szeretem, nem szeretném összetörni a szívét, hisz az egyik legjobb barátom. 
Mégis mást szeretek, és nem szeretném, hogy Nialler közeledése kitudódjon... 
Amikor végre abbahagyta, belenéztem a szemébe. 
-Niall,figyelj...-kezdtem el, de megláttam rajta újabban a félelmet, hogy esetleg mérges vagyok most rá.- hol van a szellem? (xDD) 
Tehát nem azt kérdeztem, amit szerettem volna, nem akartam megbántani. 
Elnevette magát, amit nem értettem. 
-Az csak egy tréfa volt.-mondta, miközben a hasát fogta a nevetéstől. 
-Jaj már... tudod, hogy megijedtem?-Bocsi, de ez muszáj volt. 
-Szerintem menjünk...-utasítottam. 
Végre abbahagyta a görcsölést. 
Elindultunk, újra a bizonytalanságot észleltem a szőke srácon. 
Észrevettem, hogy meg szeretné fogni a kezem, de nem meri. 
Én fogtam meg az övét, majd egymásra mosolyogtunk. 
Ennél nagyobb bajba már úgysem sodorhatom magam, és legalább csodálatos napot okoztam egy édes srácnak...
de Zayn... Istenem... 
Őt szeretem a világon a legjobban...