2. Fejezet

2016.jún.20. 07:34 Kedves Naplóm! 
Találtam egy csodálatos tábort az interneten. A Freedom Island Camp valóra válthatná az álmainkat: Találkozhatnánk rajongásunk birtoklóival, 1 hónapon és még pár napon keresztül élvezhetnénk közelségüket. A gond csupán abból áll, hogy én, Lili és Rékuci fixen mehetnénk, de Viviéknek jelenleg nincs rá pénzük. Nélküle viszont nem lenne ugyanolyan jó ez a nyár... Ő a negyedik felünk, a negyedik "ikertestvérem", és ő volt négy évvel ezelőtt a kettesszámú tinikadét. Lili volt az irányító központban, ő volt a főnök, Vivi a kettesszámú ügynök, a másik én, Réka pedig szurkolt nekünk. Mi négyen alkottuk a Vivi-Szandi-1D Challenge-t, remek csapat voltunk. Igaz, körülbelül két hétig zaklattuk a srácokat twitteren, hogy írjanak már vissza. Végül mind az öten be is követtek minket, mert megijedtek. Oh... de pszt! Ez titok, a táborban a fiúk nem tudhatják meg, hogy mi voltunk azok... ÁÁÁ! Most végre eszembe jutott, hogy mit tegyek. Ha jól emlékszem, a strandon Rékuci megemlítette, hogy találkozhatnánk Bp-n ismét, ott lesz ma egy bolhapiac... 
Azonnal odaültem a laptopom elé. Bejelentkeztem twitterre, majd tweeteltem. 
@Rekha_O @LileeSari Gyertek ma el a bolhapiacra, én is felutazok a városba. Hozzatok magatokkal értékes dolgokat, meglepi Vivinek :D 
Majd ott elmagyarázom nekik,mire kell a pénzük, és az értékes dolgok... De nekem is kéne vinni valamit... csak mit? Nincs semmim, ami olyan nagyon értékes lenne... Habár eladhatnám a Fluor Tomis holmijaimat. Igaz, nehezen válok meg tőlük, de muszáj... Igenis megválok tőlük, sőt még a 1D-s cuccaimtól is, no... ha nem lenne ez a vészhelyzet, ezt soha nem tenném meg. Amúgy meg találkozni fogunk a srácokkal élőben is. Ha őket látjuk, nem csak a papírból készült posztereket, sokkal jobb ábrándozni róluk. Hamar bepakoltam a piros hátizsákomba a dolgokat, és indultam is kifelé. 
- Hova- hova, kishölgy? - állított meg anya. Én értetlenül néztem rá. 
- Majd jövök. - mondtam egyszerűen. - Bp-re utazok a bolhapiacra. 
Láthatóan megnyugodott... Gondolhatná az Istenért, hogy nem egy fiúhoz megyek. Amióta középiskolás vagyok, elzárkóztam a gondolattól, hogy egy magyar srácba szerelmes legyek, mert általános iskolában én is átéltem egy nagyon rossz érzést... Volt egy plátói szerelmem, aki természetesen a mai napig nem tudja, hogy szerettem... de nem ugyanabba a gimibe vették fel, ahova engem, ezért összetört a szívem. Elment a kedvem itt Magyarországon a szerelemtől, de azóta még jobban belezúgtam Zaynbe.... és ez a szerelem bármennyire is plátóibb, akkor is úgy érzem, Zandy gyönyörű páros lenne... és én úgy érzem, ez most sikerülni fog nekem.
***
Már messziről láttam a bejáratnál Rékát, de Lili még nem érkezett meg.
-Heyhoo!-köszöntött.
-Szia!
-Miféle meglepetést szeretnél Vivinek? -tudakolta felvont szemöldökkel.
-Bőven van időnk, majd elmondom, megígértem.
Mrs.Oily elégedetten bólogatott. A rövid párbeszédet csendes várakozás követte. Örültem ennek, így legalább elmélkedhettem magamban. A tábor gondolata ugyanis velem volt mindig, mindenhol, és egy percig sem hagyott nyugton. Most viszont aztán beindult rendesen a fantáziám. Egyszerűen elmondhatatlan, milyen érzés, hogy találkozni fogunk a világ legeslegszuperebb bandájának tagjaival, ráadásul minden nap. Talán csak a legmerészebb álmaimban szövögettem gondolataimat az életem egyik legszebb napjáról. Most azonban valóra válik minden vágyam, és ez csodálatos. Próbáltam elképzelni a mindennapokat, melyeket ott fogunk átélni, de személyesen átélni természetesen egész más lesz. Így, hogy várjuk, nagyon messze van még az a pár nap. Azt hiszem, amint meglátom majd a srácokat, menten el fogok ájulni. Zaynnel nem sok mindent fogok kezdeni, sőt valószínű, hogy meg sem merem majd szólítani... Mindenesetre reménykedem, mert nem akarok kínos hallgatást. Először mondjuk beszélhetnénk Istenről.
- Biztos vagy benne, hogy Lili eljön? -törte meg a csendet egy váratlan kérdéssel Réka.
- Nem tudom... én írtam nektek twitteren...
- Megnézed? Itt van a telóm.
- Oké.
Odaadta a mobiltelefonját. Beléptem a közösségi oldalra, rámentem Lili profiloldalára.
@SzandiiNagy bocsi, én nem tudok menni a bolhapiacra. :( 
- Mm... nem jön...
- Ó... akkor mit csinálunk? -kérdezte kétségbeesetten.
- Hát... maximum eladjuk, amit mi hoztunk.
- Neeee!
- Mi a baj?
- Csak a kamerámat hoztam, azt pedig végső esetre szántam...- szomorú volt.
- Nyugi, majd visszaadjuk az árát...
- Nem kell! A lényeg, hogy mind... Mondd már el, mire kell a pénz!
Sóhajtottam, és nekidőltem egy oszlopnak.
- Rendben... de ígérd meg, hogy nem fogsz szívbajt kapni.
A szívére tette a kezét.
- Nos... googlén kerestem egy helyet, ahol ismét találkozhatnánk... és...
- Megzsarolt valaki?
- Nem, ne találgass! Szóval... és kijött egy előugró ablak. Ez egy Freedom Island nevezetű tábort tartalmazott. 70000 Ft-ba kerül.
- Egy tábor? Miért is akarunk elmenni oda?
- Na, most idefigyelj! Ne kérdezgess, mert így nem mondok semmit. - a felszólításomra láthatóan megijedt, ártatlanul nézett rám. Olyan volt a tekintete, mint a Csizmás Kandúrnak a Shrek című mesében. - Szóval ez egy nem mindennapi tábor. Körülbelül egy hónapig tart, a One Direction végig ott lesz velünk.
Rékucinak leesett az álla. Szinte már fulladozott, úgy kapkodta a levegőt.
- OMG! Komolyan? Találkozhatok életem szerelmével, illetve a kedvenc bandámmal? Komolyan? És ezt elrendezted nekem... Nekünk? Imádlak, Szandi! - lelkendezett.
- Igen, komolyan. És azért jöttünk ide, mert Viviéknek most másra kell fordítaniuk a pénzüket.
- Persze-persze, eladom a kamerát, csak menjünk már abba a Camp-be!
- 22-én utazunk Liverpoolba.
- Ne már! - lelombozódott. - Várni kell még két napot?!
Mosolyogtunk, majd beléptünk a bolhapiacra.